INTERJÚ
Inszomnia: a leggyakoribb alvászavar
Az inszomnia, ismertebb nevén az álmatlanság, a legsűrűbben előforduló alvászavar: minden harmadik embert érint. Ha hosszabb ideig fennáll, károsítja a szervezet regenerálódását és fokozza a cukorbetegség, a szív-és érrendszeri és a pszichiátriai betegségek kialakulásának kockázatát. Terápiás megoldásairól Dr. Magyar Tünde neurológus-szomnológussal, a Debreceni Egyetem Alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrumának vezetőjével beszélgettünk.
- Mit nevezünk inszomniának?
- Az inszomnia, más néven álmatlanság az el- és átalvást érintő leggyakoribb alvászavar, mely járhat túl korai ébredéssel is. Az alvás minősége ilyenkor nem megfelelő, ezért a beteg nem érzi pihentetőnek az alvását. Aki álmatlanságban szenved, nem tud elaludni, vagy többször felébred éjszaka, az ébredéseket követően pedig nehezebben vagy egyáltalán nem tud visszaaludni, illetve jóval korábban felébred, mint ahogyan szeretne. Alvászavarról mindemellett akkor beszélünk, ha a tünetek több mint egy hónapja fennállnak, illetve hetente legalább háromszor fordulnak elő, továbbá a betegnek nappali panaszai is vannak: fejfájás, nappali fáradtság, hangulatzavar, motivációhiány, esetleg gyomorsavasság.
- Milyen következményekkel jár, ha valaki nem tud aludni?
- Akinek nem pihentető az alvása, annál elmarad a szervezet regenerálódása, ami hosszú távon egyfajta stressz reakciót jelent a szervezete számára, vagyis fokozza az olyan betegségek kialakulását, amelyeket a stressz okoz: magas vérnyomás, cukorbetegség, depresszió, pszichiátriai, továbbá szív- és érrendszeri betegségek. Igaz, ez oda-vissza jellemző, tehát az egyes pszichiátriai betegségeknél, szívbetegség vagy cukorbetegség esetén nagyobb az álmatlanság előfordulása is.
- A lakosság hány százalékát érinti az álmatlanság?
- A hazai felnőtt populáció egyharmada szenved inszomniában. Ám mivel sajnos az életkorral a betegség előfordulási gyakorisága is nő, 60 év fölött már minden második embert érint. Ez az arány nemcsak Magyarországra, de a jóléti társadalmakra is jellemző.
- Mi válthatja ki az inszomniát?
- Sokféle felmérést végeztek ezzel kapcsolatban, és az derült ki, hogy az álmatlanság nagyon gyakran fordul elő egyéb betegségekkel együtt. Például pszichiátriai betegségekben (hangulatzavarokban, szorongásos betegségekben), különböző eredetű fájdalmak esetén, tüdőbetegségeknél - melyek éjszakai köhögéssel járnak - vagy szívbetegség esetén - ami éjszakai vizeléssel jár -.
- Milyen fajtái léteznek?
- Ismerünk úgynevezett elsődleges inszomniákat, melyeknél nincsenek egyéb betegségek a háttérben, illetve nem tudjuk kimutatni az okot. Az elsődleges álmatlanság gyakori az életkor előrehaladtával, az idősebbeknél és a hölgyek körében. Másodlagos inszomniáról beszélünk akkor, ha tudjuk, miért alakul ki, vagy beazonosíthatók a kiváltó egyéb betegségek. Továbbá beszélünk még pszichofiziológiai álmatlanságról, ami életében legalább egyszer, mindenkinél előfordul. Ilyenkor valami miatt nem tudunk elaludni, később pedig éppen azért nem alszunk, mert feszültek, idegesek vagyunk emiatt.
- Milyen terápiás megoldások állnak az alvásszakértő orvosok rendelkezésére a kezelésben?
- Elsőként, ki kell zárni az egyéb alvásbetegségeket, tehát azokat az alvás közben jelentkező patológiai eseményeket, amik megébresztik a beteget, vagy nem hagyják aludni (például a légzéskimaradás vagy a nyugtalan lábak). Ha kiderül, hogy „csak” álmatlan a beteg, akkor gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelést alkalmazunk. A jól megválasztott altatószerek előnye, hogy gyorsan hatnak, így a beteg már a következő éjszakán jól tud aludni.
- A hirtelen megkönnyebbülést követően a legtöbb inszomniás beteg tart a függőségtől. Mennyire valós a gyógyszerekhez való hozzászokás veszélye?
- Sajnos az új generációs gyógyszereknél is fennáll a hozzászokás veszélye, bár jóval kisebb mértékben, mint a régebbi típusú altatószereknél. Ezért hosszú ideig nem, maximum 6 hétig szabad altatót szedni. Amikor a beteg újra kipihentnek érzi magát, illetve, amikor a panaszok már nem jelentkeznek minden este, elég, ha a gyógyszert minden másnap, majd harmadnap, később pedig csak akkor veszi be, ha nem tud elaludni. Így a lehető legkisebbre csökkenthető a hozzászokás veszélye. Emellett, jó, ha el tudjuk indítani a nem gyógyszeres kezelési formákat is: különféle relaxációs tréningeket, pszichológiai módszereket. És bár az utóbbiak megtanulása hosszú időt - heteket, hónapokat - vesz igénybe, és a betegtől nagy türelmet igényel, nagy előnyük, hogy mire a gyógyszer elhagyható, a nem gyógyszeres kezelési módszer hatékonnyá, megtanulttá válik.
- Ez azt is jelenti, hogy akár végleg megszabadulhatunk az álmatlanságtól?
- Igen, ám fontos tudni, hogy lehetnek visszaesések. Ezek első jelére az inszomniás betegnek újra alkalmaznia kell a jól bevált nem gyógyszeres módszereket, így megelőzheti a súlyosabb visszaesést és az újbóli gyógyszeres kezelést.
Az interjú a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 számú pályázat támogatásával jött létre.