KULTÚRA
Egy hosszadalmas repülőutat követően, fáradtan, álmosan rogyik le a szállodai szoba foteljébe? Hiába az odakint ragyogó napsütés, és a délelőtti nemzetközi meeting egyre közeledő időpontja, Ön ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy elaludjon? De hiszen ott lapul a kézipoggyászában a kedvenc fényterápiás készüléke! Kapcsolja be, s miközben kellemes, élénkítő fényénél elkortyolja a szobapincér mosolyával ízesített, gőzölgő kávét, olvassa el Márai Sándor gondolatait az utazásról és arról, hogy bár minden, ami sorsunkhoz tartozik, útban van felénk, azt nem szabad siettetni, meg kell várni!
Az utazásról
„Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. … Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. … Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.”
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
„Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartanak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”
Márai Sándor: Füves könyv